- Nati! - kiálltok fel. Egy rég nem látott barátnőm állt előttem. Sokszor látom újságokban, ugyanis, gyermekkori álma, hogy modell lesz, valóra is vállt.
- Jaj, de rég láttalak! - kezdett el nyávogni. Olyan hangosan, hogy a hotel recepciósa is minket figyelt.
Zavartan nézem mindenfele, majd kinyögtem.
- Oké, oké... Ja, és mi is van Tomassal?
- Jaj, olyan drága! Szinte minden nap kapok valami gyémántot - vigyorog a műmosolyával, miközben látszik rajta "jaj, de szétnyomnám ennek a szerencsétlennek a fejét".
- És az esküvő mikor lesz?
- Drágám, az esküvő 2 hónap múlva lesz. - a műkörmös kezével hadonászni kezd, vagy mutogatni, vagy mit tudom én. Mindenesetre otthagytam.
Felsétáltam a szobámba. A takarító, előttem nyitotta ki pont az ajtót, így frissen megvetett ágyra, tiszta konyhára, wc-re számítottam. És az is fogadott.
A kanapéra dőlve sóhajtottam. Miközben Nati élete célpontját teljesítette, és egy milliárdos pasi akadt markaiba, addig én 3 párkapcsolaton és az egyetemen vagyok túl.
Benyomom a tévét, majd "duzzogva" (magamra haragudva) egy doboz fagyival leülök.
Tisztára, mint a gimis éveimben...
3 éve - 2012. 09. 21.
Már majdnem egy hónapja járom a 12. osztályt. Azon kívül, hogy Nati megint nyilvános megaláztatásban részesített, szinte átlagos volt a napom.
De vissza Natihoz és az alázásához...
A folyosón végigmenve alig mertem ránézni Jackobra. A földre szegeztem a tekintete, néhol odapillantottam. Előttem bevágódott a szekrényajtó, mögötte Natalia állt.
- Már megint Jackobot bámulod? - kezdett, elég hangosan, megjegyzem, rikácsolni. - Tudod, hogy soha nem leszel a barátnője, reménykedni is felesleges - nevetett. Sokak figyeltek már ránk, köztük az említett fiú is.
- Hé, Chole! - kiállt ide Simon (Szájmon, angolosan - Jackob üzeni, hogy *csókot küld*
Mit tehettem volna, mint a jól megszokott, sablonos, látványosan, sírva, kirohanás a wc-be?
Most épp fagyit eszem és az Így Jártam Anyátokkal -t nézem. De majd megyek aludni.
Előre is jó éjt naplóm!
